Zalai Hírlap 2010. június 12. 135. szám 14. oldal - Főjegyzői emlékiratok, kötetbe rendezve
A cikk szövege:
Főjegyzői emlékiratok, kötetbe rendezve
Szalabán Attila szalaban.attila@zalaihirlap.hu
Ha egy nemzet csak mások érdekére figyel, és a magáét elfelejti, abból nem sok jó származik - jegyezte fel hatvan évvel ezelőtt dr. Balla István, Nagykanizsa egykori főjegyzője.
Egy vélemény, melyet akár napjaink történéseiről is kialakíthatna valaki - pedig 60 évvel ezelőtt fogalmazott így dr. Balla Istvánban, akit 1944. augusztusában nevezett ki a magyar belügyminiszter Nagykanizsa főjegyzőjének. Visszaemlékezéseiből halála után 20 évvel jelent meg könyv, melynek szerkesztését a lánya vállalta fel. A második világháború után meghurcolt, Népbíróság elé állított, elítélt majd szabadlábra helyezett közigazgatási szakember 1989-ben, a rendszerváltás első napjait még megérve, hunyt el. Gyermekeire több száz oldalnyi dokumentumot hagyott emlékeiről, a történtekről.
- Bár édesapa utasításokat teljesített, soha nem követett el semmi bűnt, mégis volt egy
komoly bűne, mely miatt 1945. április 30-án Nyíregyháza kérte a kiadatását és bíróság elé állítását. Nem tudták megbocsátani neki a származását, azt, hogy 1890-től kezdve, tehát több mint fél évszázadon át a közvetlen rokonai: nagyapja, édesapja, nagybátyja és sógora voltak a Nyírség fővárosának a polgármesterei - magyarázta dr. Kollárné Balla Anna, dr. Balla István lánya, aki édesapja halála után 20 évvel „Sóstói út 53." címmel kötetbe szerkesztette annak visszaemlékezéseit. - Másik megbocsáthatatlan bűne az elvhűsége volt, amiben hitt, amellett kitartott, s amit gondolt, azt kimondta. Ezt tükrözi az egész kötet.
A meglehetősen vaskos, több mint 800 oldalas könyv első látásra megrémisztheti az olvasót. Aki azonban belemélyed, könnyen bele is felejtkezik: a második világháború idején rendkívül magas hivatali pozícióban lévő dr. Balla István olyan információkat oszt meg, melyekkel nagyon kevesen találkozhattak eddig. A romániai harcoktól, a magyar határokat védő Árpád-vonal feladásán keresztül Nagykanizsa elestéig szinte mindenről részletes és pontos beszámolót ad. Nem titkolja el azt sem az olvasók elől, hogy 1944-ben Sass Elemér, belügyminisztériumi osztályfőnök azzal küldte Nagykanizsára, hogy három nagy jelentőségű közigazgatási ügyet intézzen el: Krátky István volt polgármester, valamint Seeman erdőmérnök fegyelmi ügyeit, illetve a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalattal való koncessziós szerződését. Történelmi hűséggel számol be a Nagykanizsa környéki harcok idején történtekről, a hivatalok kiürítéséről. Tisztázza a kanizsai városháza leégésének körülményeit is. Mint leírja, az épület mellett egy üres üzlethelyiségben a németek nagy mennyiségű propaganda nyomtatványt helyeztek be, s egyikük kiürítéskor odadobta páncélöklét, melyre már nem volt szüksége.
Aztán jöttek az oroszok, akik szokásukhoz híven, amint valahová beértek, ott azonnal fosztogatni kezdtek. Érkezésükkor szándékkal vagy szándék nélkül, de felgyúlt a propagandaanyag. Az égő papír berobbantotta a páncélöklöt, az becsapódott a Teutsch üzletbe, és annak raktárában felrobbant. Azonnal kigyulladt a városháza Fő utcai kétemeletes épülete, és mivel se víz, se ember nem volt, az épület az első emelet födéméig kiégett.
- Érdekesség, hogy miközben a könyvből is egyértelműen kiderül, hogy édesapa nem szereti az oroszokat, olyan dokumentumokat találtam a hagyatékban, melyek alapján a Kanizsát elfoglaló csapatok parancsnoka, Gromov ezredes először főbe akarta lövetni, majd még egy kadétot is adott mellé, hogy a személyes védelmét biztosítsa - mutatott rá Balla Anna. - Mindezeket hat éven keresztül jegyezte le édesapa. További húsz évbe tellett, de végre most megjelent a könyv, melyet első kötetnek szánok. A folytatás is már készül: „Ko(ó)r-tör-ténet" címen mindent, ami most nyomtatásban megjelent, dokumentumokkal fogjuk hitelesíteni.
Dr. Kollárné Balla Anna az általa kiadott könyv bemutatóján
A cikk szövege:
Főjegyzői emlékiratok, kötetbe rendezve
Szalabán Attila
szalaban.attila@zalaihirlap.hu
Ha egy nemzet csak mások érdekére figyel, és a magáét elfelejti, abból nem sok jó származik - jegyezte fel hatvan évvel ezelőtt dr. Balla István, Nagykanizsa egykori főjegyzője.
Egy vélemény, melyet akár napjaink történéseiről is kialakíthatna valaki - pedig 60 évvel ezelőtt fogalmazott így dr. Balla Istvánban, akit 1944. augusztusában nevezett ki a magyar belügyminiszter Nagykanizsa főjegyzőjének. Visszaemlékezéseiből halála után 20 évvel jelent meg könyv, melynek szerkesztését a lánya vállalta fel. A második világháború után meghurcolt, Népbíróság elé állított, elítélt majd szabadlábra helyezett közigazgatási szakember 1989-ben, a rendszerváltás első napjait még megérve, hunyt el. Gyermekeire több száz oldalnyi dokumentumot hagyott emlékeiről, a történtekről.
- Bár édesapa utasításokat teljesített, soha nem követett el semmi bűnt, mégis volt egy
komoly bűne, mely miatt 1945. április 30-án Nyíregyháza kérte a kiadatását és bíróság elé állítását. Nem tudták megbocsátani neki a származását, azt, hogy 1890-től kezdve, tehát több mint fél évszázadon át a közvetlen rokonai: nagyapja, édesapja, nagybátyja és sógora voltak a Nyírség fővárosának a polgármesterei - magyarázta dr. Kollárné Balla Anna, dr. Balla István lánya, aki édesapja halála után 20 évvel „Sóstói út 53." címmel kötetbe szerkesztette annak visszaemlékezéseit. - Másik megbocsáthatatlan bűne az elvhűsége volt, amiben hitt, amellett kitartott, s amit gondolt, azt kimondta. Ezt tükrözi az egész kötet.
A meglehetősen vaskos, több mint 800 oldalas könyv első látásra megrémisztheti az olvasót. Aki azonban belemélyed, könnyen bele is felejtkezik: a második világháború idején rendkívül magas hivatali pozícióban lévő dr. Balla István olyan információkat oszt meg, melyekkel nagyon kevesen találkozhattak eddig. A romániai harcoktól, a magyar határokat védő Árpád-vonal feladásán keresztül Nagykanizsa elestéig szinte mindenről részletes és pontos beszámolót ad. Nem titkolja el azt sem az olvasók elől, hogy 1944-ben Sass Elemér, belügyminisztériumi osztályfőnök azzal küldte Nagykanizsára, hogy három nagy jelentőségű közigazgatási ügyet intézzen el: Krátky István volt polgármester, valamint Seeman erdőmérnök fegyelmi ügyeit, illetve a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalattal való koncessziós szerződését. Történelmi hűséggel számol be a Nagykanizsa környéki harcok idején történtekről, a hivatalok kiürítéséről. Tisztázza a kanizsai városháza leégésének körülményeit is. Mint leírja, az épület mellett egy üres üzlethelyiségben a németek nagy mennyiségű propaganda nyomtatványt helyeztek be, s egyikük kiürítéskor odadobta páncélöklét, melyre már nem volt szüksége.
Aztán jöttek az oroszok, akik szokásukhoz híven, amint valahová beértek, ott azonnal fosztogatni kezdtek. Érkezésükkor szándékkal vagy szándék nélkül, de felgyúlt a propagandaanyag. Az égő papír berobbantotta a páncélöklöt, az becsapódott a Teutsch üzletbe, és annak raktárában felrobbant. Azonnal kigyulladt a városháza Fő utcai kétemeletes épülete, és mivel se víz, se ember nem volt, az épület az első emelet födéméig kiégett.
- Érdekesség, hogy miközben a könyvből is egyértelműen kiderül, hogy édesapa nem szereti az oroszokat, olyan dokumentumokat találtam a hagyatékban, melyek alapján a Kanizsát elfoglaló csapatok parancsnoka, Gromov ezredes először főbe akarta lövetni, majd még egy kadétot is adott mellé, hogy a személyes védelmét biztosítsa - mutatott rá Balla Anna. - Mindezeket hat éven keresztül jegyezte le édesapa. További húsz évbe tellett, de végre most megjelent a könyv, melyet első kötetnek szánok. A folytatás is már készül: „Ko(ó)r-tör-ténet" címen mindent, ami most nyomtatásban megjelent, dokumentumokkal fogjuk hitelesíteni.
Dr. Kollárné Balla Anna az általa kiadott könyv bemutatóján